Amikor beszél, láthatóvá válik egy seb arcának bal felén, és amikor az ember tüzetesebben megnézi, akkor jön csak rá, hogy egy lövedék bemeneti sebének maradványa az. 50 Cent mosolyogva, nyugodt hangon mesél életéről, arról, amikor egy stúdióban Ja Rule haverja kést mártott belé, és a lövöldözésről is.

2000 tavaszán, épp nagyanyja házából indult el, amikor valaki arcon, karon és lábon lőtte egy 9mm-es fegyverrel. "Olyan közel volt hozzám, mint te, most. - mondja, majd hozzáteszi - A kölyök azóta már halott."

Amikor megkérdezem, tudja-e egyáltalán, hogy miért támadták meg, vállát megvonva felel: "Nem elég, hogy te eldöntöd, hogy változtatsz az életeden. A körülötted élők nem biztos, hogy veled tartanak és támogatnak majd."

És valóban, lehet ebben valami. 50 egy évvel korábban írta alá a Columbia lemezszerződését, és kezdte kivonni magát a drog-bizniszből. "Vannak dolgok, amik visszaütnek még évekkel később is. Én is lőttem már le embert, persze nem mondom meg, hogy kit. Hát ja, egyszer fent, egyszer lent." - meséli, és közben egy négy inches zsebkéssel piszkálja csipogóját. Fülében csillogó fülbevaló, nyakában a sztenderd aranylánc, csuklóján márkás óra, mind-mind gyémántokkal kirakott. Két karja szénné tetoválva, izmos felsőtestén furcsán feszül a póló: alatta golyóálló mellényt visel. "Ja, ez az első, amit az alsógatyám után felveszek." Három testőre és rappertársai, a G-Unit tagjai ugyanilyen elővigyázatosak. Egyetlen golyóálló mellény nélkülinek lenni a szobában ezekkel az emberekkel cseppet sem megnyugtató érzés.

Ja Rule-lal már régóta harcban áll, ahogy meséli, a Murder Inc. tulaja adta az inspirációt a műmájerekről szóló Wankstához is. Szerinte Ja féltékeny, mert míg ő kénytelen lett átmenni pop-ba, addig 50 úgy adja el a tiszta rap lemezeit, ahogy Ja Rule csak álmodik róla.

Ki tudja, mennyi ellensége lehet, és milyen piszkos ügyekbe tenyerelt eddig bele. A Run DMC legendás DJ-je, Jam Master Jay halála után például őt is elővette a rendőrség, ám nem tudták bizonyítani, hogy köze lehet a gyilkossághoz. Hogy is lehetett volna, hisz épp Jay volt az, aki 1996-ban felkarolta a problémás tehetséget, és segített neki abban, hogy lemezszerződéshez jusson. Hogy a dologból mégsem lett semmi, az elsősorban a bürokráciának köszönhető. Az aláíráskor ígért 250000 dollárból mindössze 5000 maradt a rapperé, és egy éven keresztül semmi sem történt a felvett anyaggal, ráadásul How To Rob című dalától a hideg víz is kiverte a Columbiát, így boldogan bontották fel vele a szerződést.

Ekkor magánakcióba fogott, felvett egy demót, amit közvetlenül a bootlegek gyűjtői között terjesztett New York bolhapiacain, így kerülhetett egy példány Eminemhez is, aki egy los angelesi rádiónak nyilatkozva kijelentette, hogy 50 Cent a kedvenc rappere. Nem sokkal ezután már az aláírás is odakerült Em' Shady/Aftermath labeljének szerződésére, és Fifty' 1 millió dollárral lett gazdagabb.

Innen már nehéz lett volna hibázni.

Első kislemezes dala, a Wanksta felkerült a 8 Mile filmzene albumára is, és a hip-hop rádiók azonnal felkarolták. Ezt követte már a Get Rich or Die Tryin' című debütáló nagylemezét beharangozó In Da Club, amelyet már az MTV sem tudott kikerülni.

A hip-hop szakirodalom máris úgy üdvözli őt, mint az évtized legnagyobb tehetségét, pattogós, kemény szövegelését pedig a legnagyobbakhoz hasonlítják.

Nem nehéz megjósolni, hogy 50 Cent még "főnökének", Eminemnek is komoly konkurenciát fog jelenteni.